Tudom, hogy szorít
Tudom, hogy fáj
Szépsége boldogít
Nekem ez jár

Harminc napig vissza
Veszik a boltban
Harminc napig várom
Kisebb legyen a lábam

Cipő te átok
Szorítasz, de látod
Nem hagyom magam
A lábam hiába dagad

Az ember már csak ilyen
Álmunk, vágyunk siker
Szenvedését elnézzük
Néha-néha becézzük

Cipő, cipő, te drága
Cipő az időm királya
Cipő, cipő, te komoly
Életfelhőmön gomoly

Mindig felvesszük
Ha elszakad eltesszük
Nincs megálló, cipész
Dobban, s elvész az ész