Kiöntött igazság csöpög a tálcám szélén 
Kitépett virág illata még az orromba kúszhat.
Megfáradt lelkem kapaszkodik az eresz végén.
Hideg fut a hátamon, megelőzött már előttem úszhat.

Eső kopog, a párkány tűri, izzadásom testem hűti.
Jó volt az eleje, s tán jó lesz a vége, él a reményem.
Szikrám lángra még nem kapott, tűz él bennem, s lelkemet fűti.       
Szilánkos járdán cipő nélkül táncolok, s tán álmom elérem.

Ciklámen, rózsa, jázmin, kerteket és kezemet tölti fel.
Késett a buszom, vele együtt én is, kész vagyok, utazzunk még.
Terrakotta szőnyegen fehér könnyem a rozsda, 
Elengedett szavaimat sok száz ember nézte és kérte folytassam még.