Ezt nem teszem, a világ terhét a hátamra nem veszem.
Aknák, terror, hitelek, rátok csak keresztet vethetek.
Égi jeleket nem nézek, de látok, 
Mikor a földi lényekre, az emberekre várok.

A másodperc esett hasra a hátam mögött,
Fénysugár gáncsolt, s belém életet öntött.
Minden pillanat, fény, erővel töltött
A világ mérgét most egy edénybe öntöm, 
S arcomon édes, őszinte mosollyal kiöntöm.