Az élet tépdel, de úgy, ahogy csak bír
Éjszakánként szívem gyakran felsír.
Kicsúszott a kezemből az érdes gyeplő
Elveszett a világ, s a semmi eljött

Megfolyt a lét, az élettel halok.
Nagy szavak ezek, olcsó mondatok.
Pók vagyok a világ hálóján.
A világháló emelt kis királlyá.

Roncs vagyok, gyémánt berakással.
Roncsok vagytok, az ékszereket csak ti látjátok.
Léleknek hívják, s sokszor nem veszi fel.
Elúszott minden, vízben sok fej.

A válaszokat, már sokszor zsebbe tettem.
A glóbusz terhe alatt szinte mindent elfeledtem.
Csap, fúr, tép, zúg, zakatol a vegyszer.
Simogat, fülembe súgja imáját a rendszer.