Az űr

  • 2009. október 2.

Sétálok a legelőn, tán birka vagyok én is
Vak sötétben látok csak tisztán, 
Fényes, amit látok. Zavar a fény is.
Tükröket látok, hol az arcom, mint átok cirkál.

Leplezetlen szemek, biológiai ingerek,
Kéretlen szavak, olcsó feleletek.
A fény hol segít, hol a mélybe vet.
A szerelem vak, a lány sereg felnevet.

Mikor látok vak vagyok,
Ha nem látok meghalok. 
Így is úgy is itt halok egyedül,
Nyitva a szemem örök az űr.
Sétálok a legelőn, tán birka vagyok én is
Vak sötétben látok csak tisztán, 
Fényes, amit látok. Zavar a fény is.
Tükröket látok, hol az arcom, mint átok cirkál.

Leplezetlen szemek, biológiai ingerek,
Kéretlen szavak, olcsó feleletek.
A fény hol segít, hol a mélybe vet.
A szerelem vak, a lány sereg felnevet.

Mikor látok vak vagyok,
Ha nem látok meghalok. 
Így is úgy is itt halok egyedül,
Nyitva a szemem örök az űr.



Szerző: Korcz Attila



Tetszik a hír? Osszd meg ismerőseiddel!






Tetszik az oldal?




Feltöltő: Koala
Készült: 2009. október 2.
Feltölés időpontja: 2018.07.23. 1 óra 06 perc
Forrás: Korcz Attila
Kép forrás: