Szakadjon a függöny, törjön a váza
Szabadság kell a szemnek, a virágnak
Pislog a hang, s a fül se hall felőlem
Remeg a kéz, a hiány a zsebemben.

Tépett a motor, kopik az ékszíj
Négyzetesen nő a baj, s ez nem rémhír
Kitart a szék, bár ezer ponton reped a lába
Ömlik bennem a bánat, mint mikor árad a Rába

Kis gondolatok táncolnak, egymásnak mennek
Ordítják, cselekedj te marha, sehol az itt, itt a helyem    
Kalózok pakolják a szekrény előtt hagyott holmikat
Szívem szívat, s közben szólt halkan a szolid symphonia.