Várd csak, a szőke herceget, fáj majd butaságod
Én a királynőmre várok, tudom jól az édes vágyad
Vigyázz hova lépsz, fel ne ökleld a régit, a hazugságot.
Rajta fel! Rajtam a gyermeki, rajtad meg az angyali szárnyak. 

Ki lenne oly kedves, hogy mindent megtesz értem
Ki lenne olyan lelkes, aki mindent megtenne érted? 
A mesekönyv lapjait leporolva látjuk, az igaz nem lehet az, 
Ez nem igaz, a hercegek hazudtak, 
A királynők pedig szellemi halottak.

Taps és mámor, a köd a fátyol, a szánon ez a szerelem
Nincs herceged királynőm, s az én hölgyeim is csak libák még.
A völgyben ordítok fel hozzád, s a nevemet a szívedbe terelem.
Dicsőséges lesz a reggel, s királyi az éj, 
Mikor te a királynő leszel, a király pedig én.