Magyar vagyok se jobb, se bal, se nem közép,
A vállam elég erős rég hordozom is ezer keresztemet.
Harcom a béke, célom tisztán élni a közért.
Tudod, én magyar vagyok mindenekfelett, 

Kilopták már zsebemből azt is, ami sosem volt
Rabláncom nem látszik, s a tied is jól el van rejtve.
Eladtak minket, a rács már nem a határ, vagy a hold
Kis ország nagy álma, a kapzsiság csapdájába esve.

Licencért jár át a nyugat, a maradékért kelet
Elvesztett önbecsülésünk emlékét árvíz mosta el
Szorul a nyakunk, s van még, még aki húzza a kötelet 
Fény is csak sír, s rossz kedvünket tűzét oltja el

Balaton, gyönyörű lányok, szép táj, jó bor?
Ez elég lesz, vagy a pénztárnál jöhet a stornó?
Fogyasztók vagyunk nyert a kapitali bácsi
Senkik lettünk, csak a voksunk, ami számít

Felső tízezer, köszönjük, hogy minket élni hagytatok
Fizetett rabszolgák lettünk, gyarmataink gyárvárosok 
Szegényből is lesz még halhatatlan, gazdagból is halott
Imátok tán sosem volt, s csak igaz ember élvezhet minden napot.