Mindentudó országomba kényelmes az élet
A hibádat ezer nagyító pásztázza, boncolja
Elrontok hát mindent, s sajnálkozva nézek,
Segíts, segíts rajtam mindentudók népe

Jaj, de Kánaán a magyar élet.
Hülyének csak reggeltől estig néznek,
De nem látnak már rég semmit,
Csak pár félőrültként bolyongó zsenit.

Nem veszem fel az elmém reggel
Nincs értelme itt a gondolkodásnak
Elkélne néha a segítség, de semmi jele,
A megoldó kulcs a genetika pusztító eleme.

Elmennék innen messze,
Ahol egyszerűnek senki sem nevezne
Ahol a tudás érték, nem fegyver
Ahol rokon lehet az értelem, s az érzelem 

De a legjobb az lenne, ha a magyar lépne
Ha megtanulná, mikor minek van helye
Felismerné a valós értékeket
S az észen kívül megismerné az érzelmeket.