Verd csak a fejemhez, hogy milyen vagyok
Írd csak a számlát, vigyázz, bár rég nem harapok
Itt nincsenek falapok, amikre majd jeleket kaparok 
Oszd meg, milyen mocskos, hamiskép, amit adok

Nevezz meg, hívj, ahogy érzel, száríts nyílt lánggal 
Ha tudod, ki vagyok, írd le, tudod a titkos könyvbe 
Hogy láthassam a múlt hibája, hogy tett tönkre.
Leesnek a hamis szavak, mikor a fehér papír változik zöldre.

De mit érdekel a múlt, ha nem szép, ha nem hív
Mit érdekel a könny, melyet hagyma csalt a szemre 
Csak a jövő a fény, mely még árnyékban él,
Adj tanácsot, ha kell, törjél szét, vágj meg, mint a kés.