Lassan csúszok a mélyben bérelt helyemre.
Nem találok kapaszkodót, kilincset, szerelmet.
Nagy minden nap, nincsenek kivételek egy se
Mindegyik jó vagy fáj, de minden reggel a fehér jég felenged
Édes vagy keserű napról napra szótlanul viselem
Viselem, amit az úr rám szabott, e beteg próféta szerepet

Az üresség szólózik, szívem s lelkem megszakad
Kikoptatott kínok ezek, s repesztenek fel ezer sebet
Szaladnék, de apró az én világom, e rozsdás szegdarab
Szilánkokkal haldoklok, mert nem találom igaz szerelmemet.