Olvad a jó.
Olvad a sokat féltett, s gyűlölt hó.
Olvad a jég.
Olvad, csepeg, ez a kétszintes vészév.

Múltamra cseppkőként hízik.
Költözik a rozsda, kopik a fém is. 
Finom a durva, éhezek a mazoizmusra. 
Kitekintek a semmibe, csontot húzok a húsra.

Olvad a jó.
Olvad a sokat féltett, s gyűlölt hó
Szaladnak a szemét után a szemetek.
Kiporszívóznák a gennyedző lelki sebeket.

Olvad a jég.
Olvad, csepeg, ez a kétszintes vészév.
Mikor kérdés a válasz, csak keresünk jeleket 
Szeretünk, s játsszuk néha csalfán a szerepet 
Év végén zéró lesz a nulla, új leosztást keverek. 

Olvad a jó.
Olvad a sokat féltett, s gyűlölt hó.
Olvad a jég.
Olvad, csepeg, ez a kétszintes vészév.
Olvadok én is, mikor egyedül állok két világ szélén.