Elvárások serege lovagol mögöttem
Menekülök, félelmem közvetlen előttem,
Fut az egész világ velem, sötétedik a fény. 
Meddig bírom, kérdem, meddig mehet ez így?

Mögöttem tébolyult csuklyás örült ordít.
Szemének szúrásával, kis híján felfordít.
Szembe nézek, s nem remélek,
félnem szabad, félnem kényszer.

Nem szabadulhatok, csak ha engedek.
Félelmeimen rögtön felül kerekedek.
Lángoló torokkal üvöltöm, nézd!
Megfelelek magamnak, lásd, ez vagyok én.