Fekete ruhás angyal letekint ránk.
Érzi nincs ez rendben, az álszentség fáj,
neki és nekem is ez a bajom.
Ezt a problémát így nem hagyom.

Fekete angyal vihara szellő,
Nem vesszük észre, pedig ő eljő
Kristályos szárnya ég felé csap.
Átkozott átkozó szívéhez kap.

Gyűlölet örök vándor már. 
Ostobaság, harag s áldozat,
kéz a kézben jár,
s majd jöhet a kárhozat.

Mi lesz veled fekete ruhás angyal?
Sötét álruhádban,
a világ nem vesz észre,
míg mi itt veszteglünk jók, 
szenvedői e létnek.