Szállni akarok a széllel, csak szállni,
szabadon a magányt a földön hagyni,
elfelejteni a sikertelen szerelmet,
tornádókban, táncolnék, ha lehetne.

Sajnos a szerelem vonat, csak robog,
szárnyam izzó síneken kopott.
Fogaim csikorognak, szívem kalapál.
Szerelem Expressz, mely mindig útba áll.

Magányos végállomáson, a hold kacsint rám.
Az est csendje nyugtat, még madár se száll.
Oszlopok, sínek és firkált fapadok,
az állomástól, ennyit, mást nem kapok.

Az eső esni kezd, engem sirat az ég. 
Vonat fény szemembe, s a hangja is elér,
Szerelem Expressz, ordítják, az ablakon kifelé,
szállj fel te is barátom, tudod, sajnos nincsen fék.

Álok, s a csend is visszatér, sírok a peron szélén
Tócsában könnycseppem hullik, mely mit sem ér,
szív szakadás történt, Expressz sebesség.
Vasútállomáson bizony a sín nem elég.