Kicsit üres most minden,
csak a szél kérdezget, amit egy gép terelget.
Utcáról szűrődő zaj kérdezget,
mi a következő, szó, sor, gondolat.
Versbe foglalt agyhullám oldja a gondokat.

Visszatérő pillanatok, félelmek hada.
Kimerülő szókészlet, egy költő baja.
Ő is él akár, a zenész a gitárjával,
vagy festő, sok palettával.  

Költő, aki keresi a megoldást mindenre.
Versszakot ír, sírva, nevetve.
Mit gondol papírra vetve, remegve
Fél, hogy elmúlik, ő, a szó, sor, mondat,
s nem lesz már több gondolat.  

Egy költő baja, bár csak ennyi volna?