Nekünk nem elég a szó.
Nekünk nem elég a mese.
Kellene megélni már valami jót.
Gumibot csattan, megrepedt sebek. 

Sok az ember még több a zaj.
Némaságunk, megtörte a baj.
Jövőképünk semmi, igazunk hol jár,
Mikor vízágyúkkal szavunk oltják. 

Ember szava, mit sem ér ma már.
Újabb rendszer, mely rossz útra talált.
Keselyűk ismét az égből nevetnek.
Hatalmat adtunk, kapzsiság szemekben. 

Vér folyik, jog fekszik megalázva.
Zászlónk mi szent, most földbe tapossák.
Mit vártunk, nem jött el megint.
Szemünk fényén fegyvercső segít. 

Kilátástalan kilátás, míg a hazug emberek,
Irányítják, mit már nem lehet, a világ kereket.
Kopott szavak, fáradt a nép, már elég,
Nekünk is jár a béke, a szó és a jó reménye. 

Kívülről nézve szörnyű lény az ember,
Valójában olyan, mint a rendszer.
Kik hatalmat kaptak, mindent megtehetnek,
S kik hatalmat adtak, csak halkan szenvedhetnek.