Kérdés, mely felszínre tör,
Hol van az ember? Hol lakik,
Akiről a mesélő csak szőtt
Szép mesés könyvekbe?

Mindenki sokszor négyzetre emelne,
Pedig a tétel benne a szívekben.
Téblábolunk a XXI. nagyteremben
Kételkedünk a kivételes hitelekben.

Testből, s lélekből épültünk fel mi is
Tűz és támaszfalak összeomlanak
Mert senki senkiben sehogy sem hisz
Vágyaink születnek, s nappal bomlanak.

Istent játszanak a fejlett genetikával, 
Most, mikor az érdes hurok nyakunkon 
S a kulcsok már rég a semmibe szállnak
Emberiség szívén a XXI. folt.