Beszökött a szürke füst,
Valami bűntudat néven.
Becsúszó szerelést
Hajtottam végre magamon.
El is estem, fel is keltem
S az egyensúlyom keresgettem.

Jézust sem ismertem fel.
Pedig nyomtatott kép volt,
S arca a falamról néz rám rég,
De Isten mégis mindig fogja a kezem,
Én pedig teszem, amit ígértem.
Odaát meg majd összegzést végzünk.

Kicsit kopik minden a fejben,
A folyton bugyogó erekben.
Ész nélkül, ésszel.
Szív nélkül, szível.
Táncolunk zivatarban, a patakban
Télen a hóban, s nyáron a víz alatt.
Bontsuk közösen a teret!
Tudod, amelyik tegnap megrepedt.
Felmászunk a tetőtőre,
Énekeljük, hogy egy irány van
A múlt fojtogató hát előre.

Valami földi gonosz az ember ellen
Dolgozik a szív rendületlen.
Pokol tornácán hátraszaltó.
Így élnék, de félek nem jó.
Szorítom inkább Isten kezét,
S ordítom emberek, 
Él még, él még a remény.