Kilenc milliméter a fejemben forog
Díszmenet, trikolor zászlók az égből
Himnuszt éneklő asszony lánya zokog
Én meg hallgatom a saját nótámat a szélből

Mindig saját csapdámba fekszem
Minden fában az őszi levelet keresem
Tízből kilenc hibátlan, s az egyért tépem
A hajam, s kaparom az autogramról a nevem

Naponta égek, s szúrom el a képletet
Ha minden jól megy, a hibát keresem
A csillagokat is fejen állva látom élesen
Egy világ tapsolta már fejem, s tenyerem

Minden porszemre porzsákot húznék
Szememben a hiba már bűn rég
Kést tartok a nyakamhoz, húszra lapot húzok
Keresem a hibáimat, nem is ért már az ég

Nevetek napjában százszor
Élvezem a múló perceket
De belül tombol egy állat
S bömbölök, miért kaptam ezt a szerepet

Láttam már ezeregy irigy szemet
Amikor vágták nekem a torta szeletet
S az eredményjelzőn olvasták a nevemet
S én gyakran mégis cserét reméltem

Ennyi, pont ilyen sztár vagyok
Aki a pokolban égett félholtan
Már kimásztam, de a szívem lapos
Éjszaka reményt olvasok a félholdban 

Tudom, tudom, elcserélnéd velem
Azt az élhetőbb életed, ez a te vágyad
Én pedig csak szuszogom a nyarat, a telet
S a téli éjszakában csodálom leheletem.