Kicsit kopott a parketta, s megremeg a pálya.
Először, csak szállingóznak a környéki drukkerek.
A Popcorn árus a sarkon még az aprót számlálja,
Míg a pénztárnál a hosszú sor nagyokat nevet.

Bent, már a reflektorok játékra várnak fényesen,
Egyre csak telik, s izzik kékes, édes csarnok.
Tíz sorban figyel, izgul húszsornyi zalai ember,
Fehér pólós sereg ez, s gyorsan elkel a jegy halom.

Pénztárszalag eső, mint tortán a hab,
S szánkból a sok régi rigmust hallható.
Három betűt skandál a szurkoló had,
S lám két kézzel sok minden mutatható.

Több ezer ember egy percre ismét gyermek lehet,
Oldódnak a gátlások, táncolnak az idegek.
Ha jól figyelsz, láthatod, mint télen a leheletet,
A folyosón és lépcsőn kosarazó gyerekeket.

Nem lehet egy csapat mindig a legjobb, a bajnok,
De akik azok lettek, itt hagyják a napot,
Egyet, egy órát, egy percet, hangot, illatot,
Melyben a ZTE család minden tagja bennragyog.

Bárhol vagy bármerre járhatsz,
Ha egyszer Egerszeget szívedbe zártad,
Zala örökre az otthonod, S álmodban,
Néha felleled, a klubtól kapott csodás perceket.