Csúcsra értem, s most vettem észre,
Ez nem a végpont, 
Csak a kezdet mit elértem.
Hosszú utamon többször tűzben égtem.
Végső állomásom se földön, se égen.

Kék és zöld, e két szín nem gyötör,
Csak bíztat, s remény reményében éltet.
Átfutottam, beértem, s eltéptem
A célszalagot, miért oly sokat tettem,
Csak vászon, már elveszett a lényeg bennem.

Várok, nem másra, magamra.
A kicsinyesség, s lustaság elmúltát,
Inkább feküdnék az erények hullámán.

Lesznek még gondjaim e földön,
S a csúcson csak egyért könyörgök,
Szeretett világom mi bennem él,
Ne legyen többé pokoltáji börtön.