Nem tudtad, észre se vetted, 
Eladtak,
S már meg is vettek.
Nevetve, a hátad mögött. 
Nem érzed, 
Pedig temetnek.

Egy néma imát se kapsz 
Fejfa helyett,
Hát gyere, csak tartsd nyakad
S veszítsd el fejed

Majd mi levágjuk, hiszen nem kell már 
Minek neked, úgyis báb vagy kár,
Hogy árván forogsz a bolygón
Eljátszották a nótádat,
Kedves flótás vagy, sorstársam.

Forrón izzó vágást érzel a torkodon?
Fáj, fáj, neked is, nekem is már-már.  
Emelt fővel tűrjed, hogy átkot szórnak rád,
Nyugodt szívvel viseld, hogy senki se vár már.
Hitelből fizetet kölcsön, a koporsószöged a földön.

Neved nem jegyzik, számtengerben úszol
Sorsod nem téma, bajoddal egyedül kúszol
Szavad másra sem használhatod,
Minthogy megismerd a börtönparancsnokot. 

Cipőd nyomában sárfoltok kottázzák utadat,
A remény hal meg utoljára, 
Mégis sok a halva született, 
Mely sebzett szívekben ás mély űreget.
Egy halk áment sem kapsz
Fejfa helyet 
A rendszer téged is élve temet.