Késleltetett örömök a zsebembe csúsztak.
Előveszem őket, hátha sokkal jobbak,
Mint a világban robbanó probléma bomba,
Szívszikra gyújtotta, s lángnyelve lobban. 

Kétkezest játszok az élet zongoráján.
Fejvesztve menekülök a kínok óráján.
Boldogságot keresek, nem csak szemem, fülem üzemel,
Az egész lényem, éles fényem égbe emelem.

Hétköznapi téboly, csitt-csatt, az illat kénes.
Szilánkok és szögek, talpam is már véres.
Késleltetett örömök a zsebembe kúszva,
Ordítozva szólítanak, s tettekbe húznak.

Kétkezest játszok az élet zongoráján.
Fék nélkül hajtók bolygónk sztrádáján.
Hangom még megremeg, szemem még pislog.
Késleltetett örömök hada a szívembe indul.