Átszelem a világot csukott szemmel
Felszabadulok a nyugati lehelettel
Elmém felszállt, s izzad a naptól
Bátorságom megpihen távol a vadaktól

Szélnek ereszteném a bánatok,
Mit magammal hordozok 
Kémlelem a népeket, s láthatom,
Ha valamit nem tudok, elbukok.

De most az égben szállok,
A világ már egy alárendelt, 
Számomra akváriumi móka.
Melyben célom törekedni a jóra.

Kilégzés, bevésődés, üres és páros.
A szemem pihenne, a szívem csapdos.
Fergeteges keringő mit bot lábammal járok,
S le nem ülök, míg foglaltak mennyei padok.

Partvonalán állok az ágas-bogas gömbnek
A naplemente napja hajol meg előttem
Mondanám, de hazudnék, minden rendben
Hangom is lassabb, könnycsepp simogatja szemem.