Sétálok az utcán, 
Morcos szemek kiáltanak rám
Mosolygok, hátha valami visszajár
Hallgatom az emberek bajait, 
A szélnek suttogó hangjait.
Fények cikáznak, kevés még a fűszer. 
Angyali teremtés kell, művészinger.

Kalandozók sora a főutcán pislog.
Számunkra kiégett rejtélyek hadára,
Kevés csillogó történelmi csodára.
Belőlük is tépek egy szeletet.
Kiaknázom a kíváncsi szemeket.
Fények cikáznak, kevés még a fűszer. 
Angyali teremtés kell, művészinger.

Bandukolok tovább a főutcán, 
Kopik a cipőtalp, fáradok én is.
Sok a szép, de sehol egy angyal
Ki tekintetével nem csak a nadrágom,
Hanem az elmém láncát is levágom. 
Fények cikáznak, kevés még a fűszer.
Angyali teremtés kell, művészinger.
 
Talán most, mikor már az utolsókat rúgom. 
A beton tenger uszodájában az utolsó hosszt úszom. 
Feltűnik egy gyöngyszem, egy földi csillag.
Kit földön, égben, tomboló szélben is űzök.
Keresve keresek kiszáradt számmal félve,
Lesz e jó szó a zsebemben, mikor meglátom, 
Ki készít nekem egy új, hiper ultra világot.
Fények cikáznak, kevés még a fűszer. 
Angyali teremtés kell, művészinger.