Kisöpört porszemként szállok a szélbe
Óriás vagyok, s ti mást láttok a térben
Fényért vagyok, s árnyékot is adok 
Bátorként néha gyáva, s néma vagyok

Ráléptem e kerek glóbuszra 
Istent, s magamat kértem, s éltetem 
Egoista srácként az elesettekért
Önzőként, mindent másokért teszek.

Kusza elmém van, magam sem érthetem
Főleg mikor végigsöpör rajtam a szerelem.