Jót nevettél rajtam, s én csak pislogtam
Hazudtál nekem, s fejemmel csak bólogattam.
Mentegetőztél, s én megértően hallgattam
Kibeszéltél, mikor épp a falhoz lapultam.

Királyként kezellek, de rabszolgám se lehetsz.
Kezem messzebb ér el, mint ameddig te mehetsz.
S nem sajnálj, dicső Prométheusz titkos mentorom.

Lábad nyomát olvasom most is,
Míg te le se nézve köpsz egyet, majd nevetsz
Sehol se leszel, mikor én állok mindenekfelett.

Taposs el, mert, ha én leszek Nemeszisz diákja.
Pusztításom csak téged, súlyt, s ez jól hat a világra.