Köhög a gépezet, száraz a torok.
Kellenek okítók, mentorok!
Szálkás másodpercek lógnak a levegőben.
Felcímkézet ígéretet szálnak a szellővel.

Kitépett virágok a réten fekszenek.
Elhagyott társak új sorsot keresnek.
Lefejezett testek, elveszett lelkek,
Sikolyok a föld helyett, az égnek jeleznek.

Kitépett húrok, elpattant pillanatok. 
Nincs menekvés, rám harap az idő vasfoga. 
Otium kincses szigetén él az én madaram. 
Amor lesz a gyilkosom, s ami itt maradt
Nem kér balzsamot, temessétek el halkan.