Hamis pásztor, nyájad vezeted, mi jó volt rosszra váltod.
Saját érdeked a te urad, legyen nyájad bárhogy, bárhol.
Szenved a pornép, mosoly az arcodon terjed,
Mert elrendelted, s ezzel a kötelet a nyakunkra tekerted.

Hamis ige, hamis tettek, újabb programok, rengeteg szó.
Azt mondod, szép lesz, de nincs örömöm, így csak neked jó.
Hamis szózat, szádban megbotlik, neked csak ismerős lehet a himnusz.
Lényeg az, térdre rogysz a pénz oltára előtt, hiszem neked nincs már kiút.
Nekünk pedig, ácsolt propagandád eredménye mindig mínusz.

Hamis pásztor, tetteid sehol, bársonyszék jutott, ez volt az álmod  
Nem tétlenkedsz, nincs mit tenni, ha kell, te találsz pártot bárhol
Nyájad tesz, vesz, a bűség kosaráért mindent megtesz
S csörgő kígyó hamis szemmel, álindokkal mindent elvesz
Igaztalan igék, forognak nyelveden, te is tudod, én is tudom csalárd minden szó.
Aljas pásztor, szavazó gombról, más ember dönt, nem lesz ez így senkinek se jó.

Hamis ígérettel Dunát lehet rekeszteni, érezzük ez csak ócska látszat.
Végérvényes elveszhet a remény, az eszme a rendszerben, a csábító álarc.
Gyártott dicsőség, amiért mi szenvedtünk, ünnepeljünk téged, pompa és fény.
Tanács nincs, a nép ki lázadni fél, de szavam messze ér, s így írlak pokolra, félj.
Átkozott pártok, elfelejtett álmok mik maradtak, pásztor keze hamis utat mutat.
Kénes szádból nem jön már hiteles mondat, jól tudom, csak mérget ugatsz.

Hamis vagy ne tagadd, rajtam, s rajtunk nem fogsz ki 
Hazug a te agyad, szíved nincs, a becsületed gyorsan kopik.  
Csaló vagy, naplopó, de hidd el, minden fikció egyszer kipukkad.
Hatalommániád szétszaggatja nyájad, s ezzel nem csak magad temeted,
A magyar nép egységét bomlasztva, jobbra, ballra, majd koporsóba fekteted.

Félek, s csak keveset remélek, létünket kétkedve nézem.
Könnycsepp nemcsak idős arcokat simít, mégis nagyon azt érzem,
Hogy felállhat, kiállhat az ember a hazáért, s a szívekben fellobban a tűz. 
Te is, ő is, én is tudom, látom, érzem tisztulás kell, mert hatalmas itt a zűr.

Czigány Márton kérésére