Vaslakattal zárt világomban elfogytam, kiégtem.
Szüntelen zakatolok már, forgásom süllyedésbe vált.
Kitépték a gyökerem, vér nélkül is élek, félek?
Fekete csepp vállamon a jel, Thanatosz kardja hajamba vág.

Szikra zápor, kürt sem ébreszt, távolodó földi fények.
Utolsó soraimmal lelkem is tovaszáll?
Már halottként élek, karomba tű, hátamba kés ?szaladt?.
Magasból nézem a világot, mikor épp a szél kaszál.

Sikolyok templomában, szent szabadság oltárán fekszem
Oltalmazó égi jelek intenek, mikor a mennyezetre figyelek
Kipárnázott utamat, csak jó tettekkel alapoztam 
Éltem, testem faketrecbe zárva, most nekem harangoznak  

Meghaltam, végem, számomra kitágul most létem
Fentről szeretek, gyűlölök, szégyellek, mérgezek
Az ócska dallam elhalkul, minek nekem gyászmenet. 
Síromon koszorúk, s az éles csend messze hallatszik.   

Leköpök, másnak köszönök, könnycsepp égi szememen. 
Szakad, hangom füled mellett szalad, most sírj, majd nevess szerelmem
Ráérsz táncolni majd velem, de ne félj, itt fent minden rendben 
Friss levegőt harapok, a napban száradok, csak szabadságra mentem.