Könnyem taván, háton fekszem.
Csörgedez most is, bánat forrása kiengedtem.
Szakadt felhő integet, de nem megyek
Bőröm is érzi a bánat melegét, szenvedek

Lelépve néz rám a fájdalom, lelkek bajban
Torkomon csomó, szívem felhasadva. 
Pillangók szállnak át testemen, félszavak.  
Tapintott érzések csapdájában sok szív jelez.

Feküdhet e test tétlen, működhet, e agy így épen?
Múlt erdejéből tanulva, a tett mezején bandukolva
Ha kell, hát legyen, tudom, miért áldozom fel életem,
Szép lesz karrierem, csak hála és mosoly marad nekem.