Nem most borult ki a sarki sótlan só
Nem tört tükör, tudod, hogy ez mire jó
Zizeg a levegő, s a rég lehullott hó
Talpam alatt, mellettem szívfolyóm

Világmegmentő expedíció hegyének élén
Lassítok az elején, s nem fékezek a végén
Ki-be csukott ajtókon, cserélt zárat a szél
Rikító tábla jelez, jobbra százhat méter még

Istenként játszik velem a tudós horda,
Mikor diktátorok emlékére hullt már ezer morzsa,
Tudják jól, megmenteni a földet nem mi fogjuk
Nem lehet a szelet elkapni, ha tombol, s a fényt is belül hordjuk

Globális felmelegedés, katasztrófa hírek.
Megvezettek barátom, csak ezek a jó rímek. 
Felrúgom a labdát, s vele sok száz szabályt
Két palánkra dobok két kézzel, javítom az arányt.
 
Süket vagyok, s amit dúdolok, tetszik neked
Szikrát szívvel, tüzet tűzzel gyújtok
Kis lángon hat lapból semmi újat nem húzok
Pislákoló érzelmek árnyékába sosem bújok

Felfestem a jól ismert jelet az égre
A béke jelel, érezzük is, hogy itt a vége
Kezdjünk el élni, s bánatot doblyuk a mélybe
Beszéljünk meg minden, mert a lényeg épp ébren 

Az ellenség már kint, s a szívünkben még szalad a vér.
Mi működött most remegő kézzel kikapcsolom.
Szál gyertyám fénytelen, s csendes már a hangszóró.
Viccesen kiállt egy régi jó barát, nézzek fel.
Égre nevetek, s visszacsúszok értetek még egyszer.