Túl rövid az élet, amit tálcán kínált az Úr
Nincs terv, messze látogatók talpába tüske szúr
Kérdések válasz nélkül egy holtágban henyélnek
Válaszok, amik sehol, semmire, titokban mellettünk élnek

Csillagok, melyek fénye lehet, már nem is ragyog 
Hangok, melyek szavakban voltak, most keserű mondatok 
Hová megyünk, hová visz az idő?
Ez jó nekünk, vagy csak szenvedni születtünk? 
A kérdések halmaza a végtelen vérében hevül. 

(Zirc Tündérdomb)