Véget ért ez a történet is, 
Lesik és lesem, tied, s enyém is, 
Érzem eleven ez a kis szív,
Ami lágyan magához szív.

Fojtogató utcák, aluljárok, terek, remegek.
Láb nélkül táncolok a rengetegben
Nincs visszaút, a járatot temetem
Kitaszító világban, érték csak a nevem.  

Hazudnak oda-vissza, s ez visszahat
Hát mögötti beszéd, mint egy pillanat,
Gerjesztések, villantások.
Éjszakákban fakadó árulások.

(Tapolcáról Ukkra tartó vonaton)