Tágul a tér, szívem kétszáz fokon ég
Sehol a biztos, csak a bizonytalan hív
Kínzás tervez a kór, hatalmam a fény
Felül kerek, az elmém a mélybe szív 

Remeg minden, semmi sem mozog
Mi eddig volt, most sem változott
Fejemben ádáz harcra hív a fóbia 
Mellkasomban szorul sok szép szimfónia. 

El akar venni tőlem mindent ez féreg
Bátorrá nevel, de keseríti azt, ami édes 
Kilábalni nem, felállni még tudok
Ismerek pár trükköt és gyógymódot 

Mindennap utcák, terek, mély folyosók
Mindennap terhet, ólmot szívemen hordok 
Sírásról szó sincs, mikor sivataggá szárad a torkom
Emelt fővel szenvedek, lelkem jégtűzzel oltom 

Rettegni tilos, s félni is kár
Vizes az agyam, a száradás kizárt
Süllyed minden, csak a pulzusjelző törik
Az életem A-tól Z-ig, lelkem lassan szökik