Havas tájon ballag a kis Péter remegve
Legjobb, s legrégibb barátját keresve
Hosszú útja során egy erdőbe tévedt
Éjszaka nagyon sötét volt, elbújtak a fények 

Bagoly huhog, őrzi a csend szavát.
Péter sátrat verve nézi a fák furcsa fagyát.
Tüzet rak, s megpihen, mert tudja, a holnap hosszú lesz.
S János barátja megtalálásához minden ereje szükséges

Csend van, bár fütyül a rideg északi szél
Petike bátor, nagyon figyel, de nem fél
Nocsak, ismét hópelyhek szállnak a föld felé
S takaró hullik az égből, közelebb bújik a tábortűz mellé.

Telnek az órák, Peti álmába az ég se mordul
Az éjszaka lassan, de biztosan hajnalba fordul 
Péter tábort bont, tüzet olt, 
S lépéseivel készít a hóban sok foltot
Útnak indult hát a bátor kalandor, 
S szíve folyton barátjáért szorong

Utolsó lépésével új ösvényre tér a jóra 
S már messziről látszik a városi toronyóra
Jancsi megleszel - boldogan kiált fel pár szóra
Mosollyal bandukol, amikor tízet üt az óra.