Komoly ketrec az öt plusz kettő
Kiválasztott engem a teremtő  
Nekem szánja a mennyet,
Pokolból már csak feljebb,
Mehetek tovább a végtelenbe
Én vagyok a király, benne a tételekben.    

Mindenféle nyavalya nyaggat szüntelen.
Állok még kishercegként, teljesen bűntelen.
Szikrák az égből, fények hullnak rám, kevés,
Amit adni fogok sokkal több, lesz, mint elég.

Stop, állj vagy, ahogy akarod, halljad
Szembe szállok a világgal, az összes bajjal
Gyere, ugorj velem, zuhanjunk a csúcsra
Miénk a föld, az ég, rögös az út a jó útra          

Kilenc lépéssel adom a mattot
Szédülve, nevetve játszom a sakkot
Kezemben a kulcs, nálad az óra
Lassíts, állj meg néhány szóra
Király vagyok láncra verve,
S a ketrecben egyedül én állok nevetve.