Más vagyok a pályán, más a lelátom
Más vagyok otthon, más vagyok vendégként
Nem úgy játszok, ahogy máshol szoktam
Mégis ugyanaz vagyok, ha lelkem jól van.

Mást mondok a könyvtárban, mást a boltban
Mást mondok az égben, s mást a porban
Ugyanaz vagyok, de máshogy hangolok
Csendben vagyok, mikor belül ordítok.

Van, ami nem hagy el, mindenfele kísér
Van, aki velem van, mikor szűkül a tér
Egyedül vagyok, de értem dobban sok szív.
Kénytelen vagyok lépni, ha jó cél hív.

Másképp látsz fényben, másképp a sötétben
Jeltelen vagyok, mégis furcsán fekszem a térben.
Hidd el nekem nem kétszínű, csak sokarcú vagyok
Ki szeret, vakon bízik bennem, s tudod, sötétben is látnak a vakok.

(Mamám halálának a napja)