Két farkas a gyermekem, születésem óta
A fehér és a fekete egyik bújik mindig oda,
Ahol fáj, s mikor félek mögém áll,
S jelez, ha másik gyermekem vért kíván.

A másik farkas ritkán ad, s többet vesz,
Nem kér, nem jelez, s gyakran belém mar.   
Kevert már sok bajba, s húzott már a mélybe
Örvényként szív magába, neve harag, méreg.

Mindkét gyermek velem él, s soha nem hagyom el őket
De félek, hogy az egyik veszetten megölhet   
S súgja fehér farkasom, hallgass reám apám
Nekem adj csak enni, testvérem társa a halál.