Kaparom a falat, folyik a víz 
Izzadt tenyerem a szélbe beszél
Folyik a festék, zene alatt dobog a szív
Kéz mozog, a munka egy vadregény

Olvasni nincs időm, írom inkább 
A másodperc csak lassan lép helyettem
A múlt rám akar mászni a szilánk
A régmúlt izzó szikrán hasít szívembe       

Ragasztó festék egybe olvad szóban
Irtózatos a falak kinyújtva nyúlnak felém
Dől a torony, a mennyezet meztelen 
Szerdára csütörtököt öntök, mikor szárad ecsetem

Fogd meg a szélét, ragad a közepe
Tapéta leszegve tapogatom eszetlen
Tarts még, emeld egy kicsit, a széle jó
Szavakkal szegünk, most ez a végzetünk

Kivasalt papírra kivasalt nap ragyog
A szegélyezőt az anyag szélén hagyom
Sok tekercs letepert, hagyom magam
Kiázott tenyerem a zuhanyhoz tapadt.