Küzdök a zajos világegyetemben, 
Rólam szól a dal a rádióban.
Valamit keverek, pedig nem iszok kávét.
Újságból tudom, s már más a szándék.

Hasra esek, fekszem, a linóleum most megfelel.
Indokolatlan röhögés kap el mikor a világ mellettem,
Fekszik a nyugat s a dél is rám legyint. 
Napsütéses tegnap, mára gigászi vihar fenyít.

Laposan nyílik a tárcám, tele van. 
A szkafanderem a töltőről leveszem.
Kettévág egy szelet pusztító hang.    
Dühöm s tekintetem a riasztóra szegzem.  

Kettőre négyet, még egy kockát kérek.
Kicsit mellélocsolt az élet, s már felmostam.
Cigarettára gyújtanék, de már leszoktatott az élet.
Nincs más csak a munka az élet szekerét tolva.