Nem lesz így jó látom, elhullnak, elhalnak a percek
Pillanatnyi mámor már messze kóborol
Nagyok voltak az álmok, négyzetre emelt tervek
Lecsapott az élet, felnéztem, ez így nem mehet

Fáj a fej, szúr a szív, meddig élek még?
Stabilan nem áll semmi, csak én stagnáltam
A lábam felfele, elmém fényesen éldegél
Ki van számolva ennyi. Nem ez, amire vártam.

Kések a szívemben, s másoknál a zsebekben.   
Nem kérek, s megalázkodni sem fogok.
Meghajlok előtted, de hozzám írják a pontot.
Lehetsz te százas szög, ha az én kalapácsom kopog.  

Lopott pillantás, lopott csók, lopott, aki mindig is szokott  
Hurrikánok söprik lelkem udvarát, valaki rám átkot szórt
Nem fog rajtam az sem, Isten az én testem, Jézus az én lelkem
Júdás vére sosem csordult bennem, igaz ember a nevem.

Virtuóza lettem a szavaknak, az ég diktál nekem
Szolga vagyok, de nincs a földön uram, se jegyem
Égből pottyant srác vagyok, csak teszem a dolgom
Nevetek a világra, sírtam már eleget, tovább élem a sorsom.

Hová rohanjak? Ki fogad örökbe? Jó Atyám megvár?
Sziklákat hordok, mellkasomon szívem majd kiszáll,
Ha egy nap eltűnnék, nyílna másik virág
A porban égi porszem vagyok, tetteim az igazi imám.