Megcsal az élet, máshoz viszi az enyémet,
Megcsal, s lehet, hogy el is hagy örökre.
Mond, mi tehetnék, fotelben leszegett fejjel ülve?
Nem látok semmit, a nihil szobatársam. Fogadjam örökbe?

Tessék, itt vagyok, megszülettem, itt halok.
Ígéreteket csábítást, mindig elfogadtam
S persze kaptam, cserébe mindenem odaadtam 
Kiterítettem a lapjaim, s nagybűnöm, hogy nem csaltam.

Kóstoltam a világot? Dehogy, nyakaltam!
Zúgó folyónak tűnő tengerben fuldokoltam.
Múlt időből lettem, tudod, most ott laknék.
Szellem vagyok, árnyéka saját magamnak.

Odaadtam az Embereknek az egész életem
Nem sok mindent kértem cserébe.
Mond mit tettetek értem? 
Ezt a választ, ezt a dadogást nem értem.

Cseréljetek el hát pénzre, a világ hét kincsére.
Élek, élek örökké, pedig néha nincs bennem élet.
Befeküdnék a klub asztalra, dzsakuziban kóláznék,
De a magányba itt is, ott is belefulladnék.