Gyerünk, nézzük meg, hogy fekszem a padlóm
Elhagyott, mi meg se volt, szavakba kovácsolom bánatom
Ne nézz rám, kérlek. Hagyj elmenni innen messze.
Ami be volt tervezve már levesbe, nincs társam, ez a keresztem.  

Kilyukasztom a szívem, úgyse akarja senki egészben.
Mit számít, hogy fél vagy egész? Nem lesz itt már semmi.
Nem vagyok túl jóképű, s a gazdag szót se mondták még rám.
Letehetném a lantot, de csak veletek, értetek élek szegények és betegek.

Hordóba bújok, azt se venné észre senki
Kóbor szívem csak zsákutcában tántorog
Nincs pár, még nincs vagy soha nem is lesz.
Kirakómból csak néhány elem hiányzik,    

Vegyetek le már a halállistáról,
Úgyis lassan, s biztosan haldoklok  
Nyugodtan rendeljetek koporsót, csakis nekem
Ígérem, hogy pár nélkül már a pokol szélén toporgok