Valaki akkor, amikor szép
Valaki akkor szép, amikor ég
Valaki ameddig él
Valaki, úgy ahogy úton a fény

Szakadnak, hullnak a fejek.
Mindenki szépséget remél.
Jóképűbb én is lehettem volna.
Valaki rondábban jobban nyomja.

Szikra nélkül gyújtanak, tűzet a gráciák.
Keresztbe tett lábbal tekerik a frekvenciát.
Valaki robban, van, aki csak folyik.
Minden agy lábak között torkollik.

Nincs sok hátra, a fejem teteje ég.
Kimondták rám az áment, de a remény lángja még él.
Krisztusi lakomát csapok majd.
Sötétben semmit sem látok, csak izzón éget a nap.

Nyújts ki a kezed, én is így teszek,
Remélem, egy pláza cicát ehetek.
Sovány hús lesz, köpök egyet a földre.
Rácsapok a hátsóra, nyálam csordul tőle.

Nem fogom szeretni, úgy bánok vele, ahogy kell.
Oltár elé soha, pedig könnyű lenne a küszöbön átemelni.
Valaki már most meg tudja mondani, mit fogok neki mondani.
Siralmas látvány lesz, olcsó hús magas áron lesz a végeredmény. 

Kitaszított vagyok egy hitvány ősi hős.
Lépésem csak a por jegyzi, nevem mindenki felejti.
Valaki szép, okos, teljesen tudatos.
Szilánkkal a sebembe ordítom, a halál szavát ugatom.

Isten teremt és a biológia öl meg engem.
A hiány a sírba űz, kerget a semmi réme.
Valaki talán él még ezen a bolygón,
Aki meglát engem, csak engem, pont jókor.