Hűvös ez a dallam, ami a fülembe fütyül,
Egy régi dallamos darabot, tudod olyan szaggatott,
Szétvágott képeket, amiket az emléktárból kirepít, csak úgy kirepült 
Le se teszem már magamat, csak vakarjátok a hátamat, ti szikladarabok

Kiképzett a világ, teljesen, egyedül hagyva csak a dallam fütyül
Megérzem én, hogy mi a lények, csak hát tudod a dalban könnyebb volt
Lekaparom, ez a szelvény se nyert, nincs új Hold, s nincs új a Nap alatt
Érzem, hogy makog a jó valahol, s súgna, valami helyeset, minthogy a kacat se lom.

Zúg valami dallam, a szöveg jókat mond, biztos engem olvas 
Kitalálta azt is, amit a múltkor nehéz volt, igazán, csak egy pont a jó
Jelek ezek, villog a kürt is, bugyután néz az éjszakai bagoly,
Csak én és a dallam ketten csak árvák vagyunk, futunk még egy kört a hajón.