Elpattan egy húr, mikor csókkal érint a szád,
Ránk szakad az éjjel, mikor gondolat a vágy.
Felteszek az égre egy nárcisz kalapot,
Lassan szólnék hozzád, mégis hadarok.

Ami vagyok, csak annyit adhatok,
Szikrából tűzet, csak neked gyújthatok.
Egy szürke galamb lesz majd szerelmünk képe,
Kinek párja, nem csak hitvese.

Rút kiskacsa lesz nászunk jele, 
S rólunk szól majd minden mese.
Minket véd majd Isten keze, 
Gyakran tekint le ránk szeme.

E szerelemnek nincs határa,
Csak kezdete van, e gigászi világban, 
Hol neved, s nevem már imában.
 
Együtt létünknek legyen csak egy hibája,
Hogy szerelmünk lángja,
Tűzvihart hoz erre a világra. 

2009. október 8.- 2009. november 7.