Tovaszálljak édes kislány?

  • 2009. október 31.

Pattog a vakolat, fárad a ház is
Sziklák a zsebembe, az esőben máris
Látom a tükörképem, a saját arcom egészét
Szemem elmosódott, de többet látok az elégnél


Felteszem a kezem, a város néma, édes kislány.
Nem kérdez tőlem semmit, tudja, társam a magány
Megkérdem magam, de a kérdésre a válasz beteg
Szememből a fény, ami még él, valamit még sejtet


Rám köszön a fa, ő már régről ismer, egy utcába lakunk
Egymáson segít két lábam, ha hagyom a helyzet gyorsan javul
Az agy is pörög, értelme nincs, már rám száradt a bélyeg, s a sok vád
Nem csak a belső szilánk vág, sokak szemében beteg vagyok csak már


Kikoptattam már sok cipőt, nadrágot, mikor büszkén állt a beteg árva
Mindenki némán kővé dermedt, csak a kislány szívéből szólt a lárma
Tudja az édes, a csodás, hogy lelkemnek mennyire fáj az ember
Érzi sok a közös emlék, a móka, s a barátok is főszerepben


Legyek szabad, ha a kalicka vasrácsa a szívem vágya?
Leszegett fejjel járok, belém égettek, a névtáblámba
Kevesebbet látnak bennem, egy örült srác magányban
Hazudnék, de minek, a nép ítélt máglyahalálra


Vagy itt halok édes szerelmem kitaszító népénél
Vagy új utat találok másik régió mezején
Válassz ember sereg, én könnyen lelépek
Tovaszállok, ha bélyeg mérge megéget.




Szerző: Korcz Attila



Tetszik a hír? Osszd meg ismerőseiddel!






Tetszik az oldal?




Feltöltő: Koala
Készült: 2009. október 31.
Feltölés időpontja: 2018.07.23. 1 óra 22 perc
Forrás: Korcz Attila
Kép forrás: