A világ, s álmom szomszédjában

  • 2009. november 12.

Kitaszított a büszke szürke világ
Kitartotta kezét az egy, aki mindben él 
Ellökött a nép, s én kegyelmüket kértem
Segítőm az út a gyötrő kínzó szenvedésben.

Hogyan mászhatok olyan magasba,
Ahol én leszek az egynek példaképe.
Sok a hibám, de tudom, hallja Isten imám
Eszem a kevésnél több, de nekem ez se elég

Szívem, mint egy totálkáros autó.
Sír a motor, a buzgó tömeg zúzta, tépte.
Nincs sehol az, mi tíz éve célba volt véve.
Eltűnt vajon az is, aki magát többnek nézte?

Tartom magam, jól állom a sarat,
Mit rám kentek a hamis szemtanúk szava
Megbirkózok továbbra is magammal
Trióban táncolok szívemmel, s agyammal

Jelszavak, igazságok, érthetetlen fél barátok,
Láthatatlan látomások, kitörő kívánságok,
Hasztalan, hangtalan mind és minden
Kitaszítottként állok, s égi jelre várok

Nem tudom, mi miért történik 
Hol van az otthon, a társ, az oxigén,
Kinek fénye visszaránt a térbe, 
S életpályám nem úszik örvénybe.

Jégcsap vagyok a kazánház falán
S fecskék nélkül életem örök halál
Jöjj el tavasz, mint gyermeki vágyamban.
Éljek úgy, ahogy a legmerészebb álmomban.



Szerző: Korcz Attila



Tetszik a hír? Osszd meg ismerőseiddel!






Tetszik az oldal?




Feltöltő: Koala
Készült: 2009. november 12.
Feltölés időpontja: 2018.07.23. 1 óra 25 perc
Forrás: Korcz Attila
Kép forrás: